Szegény Apám bányász múltját,
megőrzi az emlékezet,
az a kor, mikor fogantam,
mára már csak emlék lehet.
Kérges két kezével tette
dolgát, mélyen a föld alatt,
eszébe sem jutott volna,
hogy munka nélkül mit kaphat…
Így nőttem fel segély nélkül,
karácsonykor fügét ettem,
jutott még egy banánra is,
ha nagyon jól viselkedtem.
Nem hitel volt, hanem MUNKA,
annak volt csak becsülete,
amit vettél spóroltál rá,
nem kellett a bank hitele!
Nem tudtuk a CHF-et,
nem érdekelt az árfolyam,
amit vettünk Magyar pénzért,
Magyar volt az, nem hontalan…
Hajléktalan sem volt senki,
volt egy otthon, ahol vártak,
mikor feladtál már mindent,
megkerestek, megtaláltak…
Szegény Apám rosszul nevelt,
a becsületre tanított,
nem tudhatta Ő előre,
hogy gazdag máig sem vagyok…
Itt állok a sírod mellett,
most legyél büszke, jó Apám,
amit Tőled megtanultam,
azt hinni fogja unokám…
8 hozzászólás
Szép megemlékezést írtál. Ezt a generációt tartom az igazi hőseinknek. Sokkal több figyelmet és elismerést érdemelnének elődeink, akik a romokból építették föl a hazánkat.
Szép munkád néhol előforduló ritmusbeli hiányosságait feledtetik a gondolataid, az állásfoglalásod hitelessége, szellemisége.
Nagyon a szívemből szóltál. Gratulálok. a
Köszönöm szépen, hogy olvastál és megtiszteltél véleményeddel kedves Antonius.
Örülök őszinte szavaidnak!
Üdvözlettel: Tibor 🙂
Hát igen, megváltozott a világ. Sajnos mára már eltűnőben vannak a régi értékek, ezt nagyon jól érzékeltetted.
Üdv,
Poppy
Kedves Poppy, köszönöm szépen, hogy ismét olvastál és véleményeztél.
Üdvözlettel: Tibor 🙂
Kedves Tibor!
Elmélyültem versedben. Talán most ennyi elég, hiszen az értékét megírtad Te magad!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta, Te egyetlen írásomat sem hagyod ki. Hálás vagyok érte, örülök, ha tetszenek.
Szeretettel: Tibor 🙂
Gratulálok, igaz, jó vers, tisztesség, becsület szól belőle egyszerű szavakkal.
Köszönöm szépen Irénke! Aranyos vagy.
Szeretettel: Tibor 🙂