Nincsen sok pénzem, de gazdag a lelkem
Tiszta életemmel ezt őszintén vettem
De biztos megváltozna az egész életem
Ha nem lenne gond az alvás és élelem
Aki szegény, az csakis azért szegény
Mert az élete egy viharos regény
Nem írják le róla, nem is beszélnek
Inkább koldus életükkel együtt élnek
Magam életét csak magamnak teszem
Vallásom nincs, mégis összeteszem kezem
Hiszen tudod az élet se mindig kerek
Lehetne jobb, de mégis magam után megyek
Jelenemben még mindig gyerek vagyok
Csak az életjátékaim lettek nagyok
Hiszen nincsenek hősök és született szeretők
Viszont vannak rajtam sírok és nevetők
Vannak emlékek, amikre nem is emlékszem
A másik énemmel örökké veszekszem
Az én világom csakis az én hiányom
Ami volt, ami lesz, azt sose bánom
3 hozzászólás
Szia!
Egy slágerrészlet jutott az eszembe, míg olvastalak. "Csóró vagyok, de nem szegény"
Tetszik a versed.
Üdv.
Szegény-Gazdag mindig sajnálják egymást. De igazából szerintem az az igazán szegény akinek nincs önbecsülése és méltósága elviselni sorsát.
Szia!
Abban mindenképpen igazad van, hogy ki az igazán szegény. A nagyon gazdag is lehet szegény, és a nagyon szegény meg lehet gazdag. A belső érték mindennél fontosabb. De nem mindegy, hogy hogyan viszonyulnak hozzád embertársaid. Sajnos csak a külsőség számit.
Hozzászólásod köszönöm, s további sikeres írást kívánok.
Üdv.Büvölet