Hol vagytok már ti régiek?
Ódon házfalak közt
megbúvó fű dalait égrevivők.
Édes bút éneklő Kosztolányi,
és a széparcú Babits.
Hol vagy Attila?
Te anyaggal lázadó halálfiú,
kit a vas ölt meg,
vagy tán a sanda gyanú.
Ím savvá lett vágyaitok
tükreit forgatjuk kezeinkben.
Rajta,szegezzük magasra
a Szót minden égre,
minden időkre!
2 hozzászólás
Mert ez a költő hívatása s kötelessége.Aki nem így érzi az tegye le a LANTOT!
Nagyon tetszik a versed,van benne tűz,pétosz.
Gratulálok és kivánok további jókat!
Nagyon “józsefattilás” nekem, de ez jó, mert őt én is sokat olvastam régen, s még ma is szeretem.
Üdv! Hanga