Szél

Forró nap szárítja a termő földeket,
és gyötri melegével az embereket.
Az eső, a jóleső még várat magára,
elszárad minden, a kert nyíló virága.
Az éjjel itt jártál, hűvöset hoztál,
döntöttél házakat, a napba tiportál.
Esőt is hoztál, de nagyon keveset,
dühöd tönkretett, felépített életeket.
Tomboló erődet senki sem kétli,
megjelensz, az ember, vagyonát félti.
Légy jóban a nappal, ne küzdj ellene,
jöjj szél, mint megmentő, simogató keze.
Hozz frissítő esőfelhőt a földek fölé,
ne pusztító erőd mutasd a nap felé.
Szél – te bátor – ne tombolj, szeress,
ne háztetőket irts, esőfelhőt keress.
Ne sokat, ne keveset!- de mégis eleget.