Megromlott éveket
szél fúj utánam,
csontos és szárad
lassan a vállam.
Kapaszkodik még
bennem a lélek,
de mossák már
az égről a kéket…
Lábam alatt a jövő,
őröl a rozsda idő…
Nem csukom már le
a szemem se többé,
akkor látom, hogyan
lesz köddé, hogyan ég
lánggal, vakulva fénnyel,
széttett lábbal, habzó kéjjel,
a száguldó jövő,
elmerül csont és kő,
őröl a rozsda idő…
Szél fúj utánam
By András
6 hozzászólás
Kedves András!
Akkor nyugodtam meg, mikor a dátumot megláttam.
Remélem a "megromlott évek" már rég elkerültek, és más írányba mentek,mint amerre a Te utad vezetett!
Nagyon szép, nagyon tetszik! köszönöm, hogy olvashattam!
üdv.:
hamupipő
köszönöm, hogy olvastad, kedves Hamupipő
Nos igen, az a fránya "rozsda idő…" Nagyon tetszett a versed András, gratulálok:)
örülök, hogy tetszett, kedves sleepwell, köszönöm
Nagyon jó vers ,fogadj öszinte elismerésemet.
köszönöm, Székelyke, örülök, hogy tetszett