Ma messze mész, a mindenen túl,
és persze feldúl, hogy itt állsz útra készen,
túl rajtam, túl a józan észen,
és én csak nézem magamban füstölögve;
elmégy, úgy érzem, mindörökre.
Csacsogsz, zavart szemembe nézel,
s én puszta kézzel, dühömbe fagyva állom
ahogy újra kihűl egy álom,
s te elmégy, csinos, piros kabátba’ vagy már,
tartanálak, te nem maradnál,
ezernyi ok, tudom, miértek,
mindent megértek, mégis feszülve lázad
bennem a félsz; kihűl a házad,
s addig ki tudja, merre jársz, mi visz, mi hajt,
s hogy megtalálsz-e átölelni majd.
12 hozzászólás
Üdv! Tetszenek a versben alkalmazott metaforák, és a hangulat is el van találva.
Köszönöm a véleményedet, Zsolt.
aLéb
Szia Béla!
Általában is, de most különösen nagymértékben zsonglőrködsz a szavakkal. Én nem nagyon boncolgatok verseket, kellő hozzáértés híján. Ezért okos dolgokat nem tudok hozzáfűzni, de valahol belül azt érzem, hogy nem is lehetne mit. Az emócióimra hallgatok, a vers, és az írójának lelke, érzelmi világa, s ahogyan azt a felszínre hozza jobban izgat. Mindig is azokban az írásokban hittem igazán – nem lebecsülve a modernebb stílusokat -, amelyek beültetnek egy székbe és mozit játszanak nekem. Ha zuhanni kell a filmben, akkor szoruljon ökölbe még a lábam is! Ilyenek a verseid, és én ezeket képes vagyok a soraid alapján megélni. Mindig élmény, mindig hatás, mindig példakép nekem, hogy hogyan is kéne ezt az írogatást igazán jól művelni. Köszönöm ezeket a kis játék filmjeidet,
Üdv
Zoli
Szia Zoli!
Nagyon köszönöm, megtisztelő a véleményed, és örülök, hogy ha ilyen hatást kelt benned a versem. Szóval, igazán köszönettel én tartozom, a kitartó olvasásodért, az itt hagyott szavaidért. Örömmel láttalak.
aLéb
Szia, amennyire én meg tudom ítélni, mint vers, mestermunka, ilyet csak a legnagyobbak tudnak, mégis, a mívesség mellett engem leginkább a hangulata: a búcsúzás bús, borongós érzése fogott meg! Üdvözlettel: én
Szia Laci, köszönöm szépen a véleményedet. Igen, egyetértek veled, a vers hangulata talán a legfontosabb eleme szerintem, hiszen érzelmekre ható alkotásnak gondolom. A többi – eszköz :-). Örömmel olvastalak itt.
aLéb
Lenyűgöző az egyszerű, mégis művészi megfogalmazás, és igen, a hangulat, amit közvetít teljesen átjön (ahogyan a többi versedben is).
A cím is fantasztikus… (no, nekem ez a "mumus" 🙂 Néha úgy érzem, képtelen vagyok egy normális címet "összehozni"… 🙂 ).
Szeretettel: M.
Mónika, megtisztelő, ha így gondolod, örülök. A cím (valahol már írtam, nem tudom, hol…:-) ) szerves része az írásnak, és nagyon sok követelménynek kell megfelelnie. Nálam is van, hogy nem jut eszembe jó, csak hosszas agyalásra izzadok ki "valamit". Köszönöm, hogy itt jártál.
aLéb
Kedves aLéb!
Már a vers címe is megfogja az embert.:) A sorközi rímek nagyon ülnek, meg persze a sorvégiek is remekbe szabottak. Először düh van benned, aztán zavar, végül pedig féltés, ami talán azt jelzi, hogy a szeretet (szerelem) győz a többi érzés felett. A vers lendülete sodor magával. Ismét csodaszépet alkottál, gratulálok!
Klári
Szia Klári,
örülök, hogy technikai szempontból is tetszett. Jól látod a vers belső tartalmi vezetését is, köszönöm a véleményedet.
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Tudod, hogy nem most írok először versed alá. Már kiemeltem a 9-12-es szótagszámok üzenetét, erejét, sodrását, hogy zaklatottságot sugallnak… Elidőztem a formán akkor, a technikai megvalósításon főként, miközben a tartalmon láthatóan tán nem elég mélyen, illetve de, csak nem szóltam róla.
Ma másként érint meg ez a vers, sokkal mélyebben, ezt az idő hozta. Gondolatisága, építése felemelő, amúgy pedig minek is szószátyárkodok? 🙂
A záró sorod miatt könnyeket hullattok most is, úgyhogy ennyi. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, örülök, hogy most is hatott rád a vers, köszönöm, hogy rendszeresen olvasol. Igen, egyetértek, és örülök, hogy egyaránt fontosnak érzed te is a formát és a tartalmat is. Nagy örömmel láttalak.
aLéb