Szél vagyok, jól tudod
Nem kell hozzám kérdés
Füledbe súgok halkan
S mit hozok: felejtés.
Szél vagyok, végtelen
Elfújom a gondot
S belőlem ugyan senki
Nem csinál bolondot!
Szél vagyok, változó
Hol erre, hol arra
Ébresztő szellőt fújok
Mindegyik magyarra.
Szél vagyok, utazó
Mindig máshol járok
Keresztül-kasul szelek
Országot-világot.
Szél vagyok, viharos,
S tőlem tisztul az ég
Elviszem tőled messze
Ha múltad már elég.
Szél vagyok, korlátlan
Mindörökké szabad
Ellenállás nélkül visz
A jelen pillanat.
Szél vagyok, tűzgyújtó
Ha izzik a parázs
Ős lángot lobbantó
Egyetlen suhintás!
2 hozzászólás
Kedves Lorna al Tyrael
Nagyon tetszik a vers, főleg az allegórikussága miatt. Én is pont ezt akarom a művészetemmel kifejezni, hogy mindig szabad akarok maradni, és másokat feltüzelni. Én se hagyom, hogy bolondot csináljanak belőlem, és küzdök az álmokért. Csak így tovább.
Üdv.:Szalai Mihály Emil
Kedves Szalai Mihály Emil!
Örülök, hogy megtaláltad magad a versben! Kövesd tovább szívedet!
Béke
Tamás