Még látom belefagyni
leheletem a levegőbe, s
érzem milyen is volt
Szabadság hídon állni
felhővel tenyeremben,
puha köddel takarózni
múlt képekkel fejemben,
napvörös színnel csókolni
lassan foszló emlékedet,
sirály szárnyán felszállni
jövő énekével fülemben,
kristályfénnyel ragyogni
csillagokkal szívemben,
szerelemmel ajándékozni
lélek-szelencémet,
hogy örök szerencsédet
Te találd meg benne.
S most..Duna habja mossa el.
2 hozzászólás
Szia!
Fantasztikus ez a lélek-szelence! Remélem nem mossa el a Duna habja, kár lenne érte!
Engem megajándékoztál, örülök, hogy olvashattam!
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm a kedves sorokat! Örülök, hogy olvastál!
H.