Ha feledve törtetést ti mind
egyenesen a fellegekbe szálltok,
s irigyek átka fel nem ér hozzátok,
szórjátok le a szférák verseit.
Hajnali harmatban megcsillan,
mint szemeteken a csillagok tüze,
és mi csak várunk a kéklő semmire,
szemünk tavain néha villan
a visszhang, mi csak lelkünknek jutott,
s mint a szelíd fények zenéje ég
– sóhaj, ha a világ végéig futott -,
mint vágyunk az öröklétben lenni még,
élni csak úgy a sorok között, hol
halljuk, ahogy felülről zenél az ég.
3 hozzászólás
nagyon szépen szól a "szelíd fények zenéje"!
Gratulálok, kedves András!
Örömmel olvastam itt is.
Kedves András!
Csipkefinomságú, szférákból harmatozó lírádhoz gratulálok! Gyűjtögessed tobábbra is a mennyekből szítáló, éteri versharmatot olvasóid gyönyörűségére!
Üdv.: Alberth
Kedves András!
Megint egy remek szonettet hoztál.
Igazán tetszett.
Üdv: József