Szellő jár a rét fölött,
hangja belém költözött,
suttog számon száz imát
tinta-kék paláston át.
Palást színén csillagok,
lelkem köztük ott ragyog.
Földre hull, ha ébredek,
s víz tükrében megremeg.
Holdnak fénye ott köszönt,
bocsát ezüst vízözönt,
s átzúdulva szívemen,
eláraszt a végtelen.
Édes álom, tinta ég,
örökléted semmiség;
egy sóhajtás körbejár,
szemhéj is magába zár.
Szellő jár a rét fölött,
hangja belém költözött,
ébred számon száz titok,
megsúgták a csillagok.
18 hozzászólás
Szia Laca! 🙂
Jólesett első versnek olvasni ezt a kis könnyed írást.
Nagyon tetszik, mosolyt varázsolt nekem.
Köszönöm. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, ha "jólesett", és hogy mosolyt varázsolt az arcodra. Jó ízlésedről tanúskodik, hogy a sok egészségtelen dolog helyett verseket fogyasztasz reggelire. 🙂
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
Laca, azért tértem vissza, mert szeretném elmondani a körülményeket. 🙂
Egy gyötrelmes, álmatlan éjszaka után reggel beléptem ide, megnéztem, hogy van-e engedélyezésre váró alkotás az admin felületen.
Ezt a verset találtam.
Ahogy olvasgattam, éreztem a belőle áradó, feltöltő energiát, amitől bizony mosolyra fakadtam, pedig viszontagságos volt az éjjelem.
Azóta átnéztem oda-vissza. 😀
A stabil szótagszámok és az életigenlő tartalom mellett a rímeket is elég jól megreguláztad. Persze mindig akad simításra váró, de nekem ez a vers így tökéletes.
Köszi a könnyedséget és a derűt! Érdemes volt az asztalhoz ülni.
Holnap is lesz ilyen? 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy megosztottad velem a körülményeket. Az emberek manapság zárkózottabbak, mint valaha, épp ezért felüdülés, amikor valaki őszintén megoszt magából egy hétköznapi, vagy épp rendhagyó pillanatot (vagy éjt). Sajnálom, hogy éjjeled gyötrelmes és viszontagságos volt. Tudom, ennek számos oka lehet, s azt is pontosan tudom, milyenek az ilyen éjjelek. Ebben valóságos olimpikon vagyok. 🙂 Annak azonban örülök (s a körülmények ismeretében még inkább), hogy soraim, gondolataim, érzéseim mosolyt varázsoltak az arcodra. Így már mindenképpen volt értelme leírni azokat. S most én mondhatom, hogy köszönöm.
Nyugalmas éjjeleket és kiegyensúlyozott nappalokat kívánok neked. Tudom, nem oly könnyű ez néha, de épp ezért szívből kívánom.
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Kankalin!
Örülök, hogy megosztottad velem a körülményeket. Az emberek manapság zárkózottabbak, mint valaha, épp ezért felüdülés, amikor valaki őszintén megoszt magából egy hétköznapi, vagy épp rendhagyó pillanatot (vagy éjt). Sajnálom, hogy éjjeled gyötrelmes és viszontagságos volt. Tudom, ennek számos oka lehet, s azt is pontosan tudom, milyenek az ilyen éjjelek. Ebben valóságos olimpikon vagyok. 🙂 Annak azonban örülök (s a körülmények ismeretében még inkább), hogy soraim, gondolataim, érzéseim mosolyt varázsoltak az arcodra. Így már mindenképpen volt értelme leírni azokat. S most én mondhatom, hogy köszönöm.
Nyugalmas éjjeleket és kiegyensúlyozott nappalokat kívánok neked. Tudom, nem oly könnyű ez néha, de épp ezért szívből kívánom.
Hogy ma is lesz-e ilyen? Hát, Petőfi minden napra tudna kanyarítani valamit, de én… Ja, igen. Én is. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Szellő jár….nagyon fontos az első sor, az első kép. Kevés ember tud egyszerre jó verset és jó prózát írni! Neked, úgy látszik mindkettő megy! Üdvözlettel: én
Üdvözletem, Bödön!
Azért nem mindig sikerül jól, de igyekszem. Örülök, hogy tetszett ez a kis vers. Köszönöm a figyelmedet és megtisztelő szavaidat.
Üdvözlettel: Laca 🙂
Kedves Sas 🙂
Gyönyörű,könnyed,pilleszárnyakon szédülő…
Nagyon kellett ez most nekem :)))
Gratulálok 🙂
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Ha valami ilyesmire volt épp szükséged, akkor hát fogadd tőlem annál nagyobb szeretettel.
Örömmel láttalak, köszönöm szavaidat.
Szeretettel: Laca 🙂
No még szép, hogy szép!
Annyira könnyed, mégis mély, szinte majdnem a tökély.
Igazából azt lestem, hogy e már sokszor megénekelt költői képek ellenére mégsem giccses, szirupos, valami – talán József Attila, vagy Weöres " Sanyika"- hatása ettől megkíméli.
Ritkán írnak így férfiak, de talán az előbbiek okán mégsem nőies. 🙂
gratulál grey
Kedves Grey!
Igazán örülök szavaidnak. Már csak azért is, mert magam is mindig azt kérdezem, létezik-e bármi, amiről mások, máshogyan, esetleg hasonlóan, vagy éppen ugyanúgy még nem írtak előttünk. Természetesen aligha. Ezért aztán sokszor megvádolják a verset, hogy utánzás, másolat, majmolás, stb. Biztos, hogy minden alkotás hasonlít valakiére, vagy többekére, hiszen mi másból is merítenénk, vagy honnan ragadnának ránk stílusunkat színesítő, kiegészítő apró részletek, vonások, mint másoktól (régiektől, újaktól).
Csokonai vaskos stílusát ugyan messzire elkerüli tollam, de ő volt például olyan, aki igen szerette a természetet (az embereket annál kevésbé), és Kisasszondon megírta a Magánosságot. Pedig nyilván ő sem elsőként énekelt erről. Ő is merített valahonnan, hiszen poeta doctus volt.
Én ugyan nem vagyok, s már nem is leszek, de a magam szintjén férfi s költőpalánta maradok.
Köszönettel: Laca 🙂
Kedves Grey!
Nagyon örülök véleményednek, már csak azért is, mert magam is gyakorta gondolok arra, létezik-e bármi, amiről mások, máshogyan, esetleg hasonlóan, vagy épp ugyanúgy még ne írtak volna. Aligha. Épp ezért a verseket, a szókincseket, az eszköztárakat gyakran vádolják azzal, hogy utánzások, másolatok, majmolások. De hát kitől is színesedne, gazdagodna apró vonásokkal az ember stílusa, ha nem másoktól (régiektől, újaktól)?
Csokonai vaskos stílusát ugyan messzire elkerüli tollam, de ő volt az például, aki oly nagyon szerette a természetet (az embereket kevésbé), s Kisasszondon megírta A Magánossághoz c. remekművet. De ő is mások után járt egy kijárt ösvényen, hiszen poeta doctus volt.
Én ugyan nem vagyok, és már nem is leszek, de költőpalántaként igyekszem önmagam maradni.
Köszönöm értékes szavaidat!
Üdvözlettel: Laca 🙂
Laca!
Verseidből árad a béke és a nyugalom, ezért is szeretem olvasni őket. Az első és utolsó versszak keretet ad gondolataidnak és egységben tartja őket. Az embernek énekelni való kedve támad, annyira dallamos, szépen rímelő verset írtál.
Szeretettel: Melinda
Kedves Melinda!
Szívből örülök tetszésednek, szavaidtól most nekem támadt énekelni kedvem. 🙂
(De nyugalom, megkímélek mindenkit.) 🙂
Örülök, hogy benéztél, az ajtó mindig nyitva áll.
Szeretettel: Laca 🙂
Drága Laca, ha én így tudnék verselni, ilyen pazar rímekkel, nagyon boldog lennék.
Minden kellék meg van a versedben, hogy gyönyörű legyen!
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ilona!
Nagyon-nagyon kedves tőled, amit írsz. De ha én olyan csodálatos képeket tudnék festeni tollammal, mint TE, azt hiszem, akkor volna meg minden kellék a versben. A tieid mellett a sajátjaimat szegényesnek látom. De kedves szavaid arra ösztönöznek, ne csüggedjek. Köszönöm!
Szeretettel: Laca 🙂
Szépséges, nyugalmat árasztó soraidat köszönöm, hogy olvashattam: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Én köszönöm, hogy olvastad. S örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Laca 🙂