Szemébe nézek,
benne barna rejtélyek
fekete csillaga
Rám tekint!
Kicsit félek,
már megint…
Lassan itt a reggel,
az ébredés.
Hosszú még az éj,
vele mégis kevés!
Félek, hogy vége,
jön az Ébredés.
De csókját érzem,
átölel gyengéden.
Hát nem csak álom?
Mind igaz lehet?
Ez nem csak képzelet?
Engem szeret!
Szemébe nézek,
benne barna fények,
ajkán a csókok
csak az enyémek…
S alszunk védve
gyöngéd ölelésbe'…
2 hozzászólás
Kedves remény!
A szemek. A szemek azok amelyek nem tudnak hazudni. Mit ér a legszebb szerelmi vallomás, ha a másik akkor nem a szemedbe néz.Miért is mondják, egy pillantásod többet ér, mint százezer szó. Ezek nem csak az irodalom szép szavai, hanem az élet mindennapi bizonyitéka. Már Gárdonyi Géza is megirta:
"Azok, akik nem festők, ha egymásnak szólanak, vagy akár hosszabban is beszélgetnek, csak a szemébe nézegetnek egymásnak. De akkor se a színeit, vonalait nézik a másik szemének, hanem a mozgását. Mert a szem egészít a mondáson. A szem mondja meg, amit a mondás elrejt, vagy céloz, vagy hamisít."
Ez az egy, ami nelkem, az Íróklubban annyira hiányzik, hogy nem látom a szemeket, amikor mondok/irok valamit, vagy amikor ők mondanak/irnak valamit. Tetszett a versed, és remélem a nagy Ő, is tudja értékelni.
üdv Toni
Egyszerű szép szavak, igazi átélése egy érzésnek. Tetszett! Szavazatom: 5