belenéztem a saját szemembe
a tükör ezer darabra repült szét
és a fény ami vitte az üzenetet
a tükör és a szemem között
beléd…költözött
mikor a kedves szemedbe nézek
bizonytalanságban égek
annyira őszinte a szemed fénye
beleborzongok e-valós képbe
ragyog a pupillád, bársony ami elér
szemed fénye az egekig elér
elég épp ennyi…
pillantásod rámvetni
és édes szemeid nagyon szeretni…
9 hozzászólás
A vers nagyon szép! Kedves Íróstársam, csak gratulálni tudok:)
hümm..hümm..:)
Jól van no..Kedves Sleepwell Írótársam…
Tudom mire gondolsz, de majd postában megírom miért van ez így…))
Szia!
Nagyon szép vers! Minden sora tetszik!
Szeretettel: Rozália
Nagyon Szép:)
Trubadúrlírád remek darabja ez a vers is…
gratulálok: András
Igen dini!
Néha elég ennyi…,
S versed azt a szemet, tovább fényezi!:)
A széttörött tükrök állítólag nem hoznak szerencsét.De a vers tetszik úgy ritmusában,mint plasztikus ábrázolásában.Grt.Z
Köszi Zarzi…és azt is hogy olvasol..))
Baráti üdvi: d.p.
Ah, mily szép szerelmes vers!
A "Véletlen"-ben felfedezve!
Gratulálok!
Kata