Szemeidben

Bárcsak fa lehetnék,
kinek törzsét éhes vasak rágják.
Tán fel sem jajdulnék,
elég az, ha testem dőlni látják,

ha színes könnyeim
szomorúszép alkonyatba sírva,
csendes búval teli
-Érted éltem!- üzenetet írna.

-Érted haltam!- tudják,
szerelmem forró fénye óv, akar,
de kinn, már az utcát
nem zengi ének, mindent törött gally

takar. Emlék csupán
az otthon /szirmom, gyűrűm/ elfeled.
Mint háború után
béke, száll. Nézem gyönyörű szemed…