A sziv nem fáj,
kövek sem beszélnek,
nem szól a szél,
ezek mind jelképek.
Sakált mardosta az énem,
fájt neki,hogy születtem,
utált,szidott,
nem szeretett engem.
Szive helyéről kényszeritett
mézzes,kétszinű vigyor,
hideg,kegyetlen,
szüntelen rágalom és sikoly.
Lelke helyén sötét üresség,
örvénylő viharként tátong,
eszeveszült sakáli hangként
üvült,sokszór a semmiségért.
Élete,e dobbanásnak
nem jelent semmit,
a semmi mozgatja
az egész lelkit.