Dörmög a bú, teli vér, üres ágy,
Érdes a fal, gyere mondd, mire vársz?
Késik a csók… ugye félsz, ugye sírsz?
Félelem nélkül a szív, ami hív.
Alkony a méreg, a kurva világ,
Kúszik a rozsda, előre vigyázz!
Rebben a fátyol, az éjjeli őr.
Csúszik a méreg… az este… likőr.
Szemlélődés
By bandrás
3 hozzászólás
Kedves András, többszöri olvasásra sem tudtam értelmezni azt, amit bár abszurdként tártál elénk, én mégis inkább értelmetlen sorok egymás utánjának tartom. Ugye, véleményem nem probléma, vagy ahogy mostanában angolosan divat: "No problem" A rímek rendben, de akármennyire is abszurd egy vers, annak is van közölni valója az olvasóval. Ezt itt nem érzem, bár lehet , bennem a hiba. Egy vers nem attól vers, hogy összefüggéstelen sorokat, melyek bár rímelnek, leírunk egymás után.
Az egész nekem olybá tűnt, mintha delíriumus pillanatképek villantak volna fel gondolataidban, amit aztán papírra vetettél, és itt közkinccsé tetted. Zsolt
Kedves kingfisher!
Minden kritikát szívesen fogadok. Én tudom miről szól, ha igazán érdekel, akkor szívesen megosztom veled.
üdvözlettel: Kiss András
Kedves András, a kritikát is el kell tudni viselni annak, aki publikál, és vállalja annak minden következményét.
Hozzászólásom csupán egy vélemény volt, most mondhatnám egy a sok közül, ha ez igaz lenne, de amint láthatod egyedül maradtam hozzászólásommal (eddig), mint varga a vásáron.
Kedves András, egy vers számomra attól vers, hogy bennem érzelmeket , gondolatokat kelt mondanivalója által. Ha egy vers ebbéli tartalmát meg kell osztani az olvasóval, ott már baj van, vagy a szerzővel, vagy az olvasóval, mert ez sajnos egy ilyen qrva világ. Lehet, itt velem van a baj, de egyszer talán majd felnövök e feladathoz…