lassan az éjbe peregnek.
Szempillámon csillagok,
az ég én magam vagyok.
Felhő kúszik homlokomra,
álmom csak gyűlik halomba.
Tenyeremen ül a szél,
fájó titkokat mesél.
Hajnal felé köd poroszkál
(jó lenne, ha még itt volnál)
lomhán deret hintenek
láthatatlan fénykezek.
3 hozzászólás
Kedves dreaming!
Jöttem olvasgatni megint…
"Hajnal felé köd poroszkál
(jó lenne, ha még itt volnál)"
Szerintem ott is volt…
Megidézte sok szép vers sor!
Sőt, most is veled…
Ez másképp nem lehet!
Kedves vagy Dórám – köszönlek 🙂
hibátlan a ritmika, a verselés, az tuti
még ez fogott meg, kár, hogy csak a végén bontottad ki az eredeti képeket:
" lomhán deret hintenek
láthatatlan fénykezek. "
üdv: LP