És dobognak még a szív-dobok,
és szikrázik még a lélek,
míg az ősőktől őrzött rítusok
alatt felszabadul,
s lángra gyúl
benned, s bennem
a szerelem!
A tüzek még égnek!
Kelnek még új remények,
míg fényét ontja a máglya
erre a cudar világra,
s fáklyát lobbant
szemedben, s szememben
az értelem!
A tüzek még égnek!
Hiszen élnek még a tűz-rakók,
a ragyogót, meleget álmodók,
s gyűlik még a rőzse,
hogy égve fénye legyőzze
az sötét éjt, s az ordas hideget
odakint… és idebent!
5 hozzászólás
Olvasom a verseidet sorba, és ” irígykedem”. Olyan képeket tudsz megfogalmazni, amikről más csak álmodni mer. Nagyon szépek a verseid.
Köszönöm…
Szeretem a tüzet és minden ünnepet, amelyben megjelenik. Dehát, ha jól belegondolunk, szinte mindegyikben jelen van… A tűz önmagában és jelképes formában a mindennapjaink része, szerencsére. Tetszik a versed! Mandala
Szinte éreztem a tenyeremen a tűz lángjait…élmény volt,köszönöm!
Én is köszönöm a figyelmedet!:)