Izgalmas félálomban a Hold,
alszanak amott a dús lombok.
Csendes útra tért a rest est,
harmatkönnyek fényesednek.
Most lázadni lenne kedvem,
mert vesztett édent éreztet
velem az álmom, hát várom:
parázsként égjek homályon
csendem örökre szent legyen,
ha nyugalmam megtalálom.
10 hozzászólás
Icu! A versed csodaszép, de szomorúságot érzek benne, vagy megfáradást? Szent lesz én biztos vagyok benne. Szeretettel, szívvel olvastalak. Éva
Köszönöm drága Évike!
Sajnos a szomorúság mindig benne van, minden versemben, talán kikopik egyszer.
Szeretettel: Ica
Drága Ica!
Gyönyörűséges sorok.
Talán nem is kell mást hozzátennem.
Szeretettel,
Ida
Köszönöm drága Idám, hogy itt jártál, nem hagytad szó nélkül.
Szeretettel: Ica
Icukám!
…nagyon szép gondolatok! Imádkozom, hogy nyugodalmad megtaláld.
Többször is elolvastam, nekem nagyon tetszik!
Szeretettel olvastam: Kata
Örülök drága Katám, hogy tetszett a versem.
Szeretettel ölellek: Ica
Kedves Ica! Újra valami varázslatost alkottál! A vesztett éden! Igen, ez mindannyiunk életében fájó seb. Mindenkinek meg van a maga vesztett "édene" Szeretettel üdvözöllek: én
Örülök, hogy olvastad kedves Laci!
Megtisztelő a véleményed.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Megtalálod, kedves Icám, megtalálod!
Szépek ezek a költői képek, s az összecsengések.
Szeretettel, és ámulattal, mint mindig!
Ildikó
Kedves Ica!
A címből nem következtettem volna arra a tartalomra, amit a vers tárt elém. Egészen más irányokba asszociáltam. Sejtelmessé vált így számomra a cím és a mondanivaló közötti kapcsolat. Nagyon szép vers, szépen fölépítve, és jó a címválasztás.
Szeretettel: Laca