Márton napra ébredtünk,
hát liba volt az ebédünk.
A nagy dínomdánomban
nem is gondoltunk Mártonra.
Ki is volt ő, mit csinált,
ismertté vajon mivel vált?
Szombathelyen született,
katonának volt gyermeke.
Így hát ő is hadba szállt,
ám szíve nem ezt, mást kívánt.
Fél köpenyét ráadta
egy ágról szakadt koldusra.
Fegyver nélkül ment harcba,
mert tisztje azt mondta, gyáva.
Az ellenség menekült,
így csatára sor nem került.
A seregből kilépett,
és kolostort építtetett.
Püspöknek választották,
ám ő libaólban bujkált.
De a libák gi-gá-gá,
hamarosan elárulták.
Süveg került fejére,
a gall Toursnak lett püspöke.
Küzdött a keresztségért,
az egyszerű szegény népért.
Ahol tudott, segített,
az egyház szentté tette meg.
Sorsa beteljesedett,
holtáig nagy csodákat tett.
Galliában halt ő meg,
holtteste ma is ereklye.
2 hozzászólás
Szép versbe szedted Szent Márton életét.
Gratulálok szeretettel: Ica
Köszönöm Icám. Puszi, Magdi