Nem mehetsz el, érted? Még nem!
Majd nyílik ibolya, nárcisz
Látod? még a jég sem virágzik
Hová mennél? maradj kérlek!
Majd nyílik ibolya, nárcisz
Rigó trillázza Mozartot
A fürj Franz Schuberttól dalol
Pinty Verdit áriázik.
Nem mehetsz el, érted? Még nem!
Hiszen most a jég sem virágzik
Majd nyílik ibolya, nárcisz
Aranymálinkó torka Carmen.
Majd nyílik ibolya, nárcisz
Nem mehetsz el, érted? Még nem!
Hová mennél? maradj kérlek!
Látod? még a jég sem virágzik.
5 hozzászólás
Furcsak versike,..de mégis van benne valami…nem is tudom…de jobb mint az enyém,..egyszóval jó…
Kedves Kissa- egyszer volt, régen volt én is rátaláltam egy olyan szerzőre, aki sokkal jobban írt, mint én.
Azt írtam neki miután olvastam a műveit, ilyenkor megy el a kedvem az írástól.
Erre azt válaszolta, hogy mindnyájan másként írunk, én pedig úgy nem tudok írni, ahogyan te.
Ekkor a szívembe lopta magát nemcsak, mint költő, hanem mint szerény, emberséges ember!
Azóta sok minden történt.
De nem mondhatok Neked én sem mást, én pedig úgy nem tudok írni ahogyan Te!
Megyek és megnézem, vajon igazat mondok e?:)
baráti üdvözlettel: Noémi
Először furcsának tűnt, hogy ismételgeted a szavakat, de aztán rá kellett jönnöm, így valóban jobb a hatása annak, hogy mennyire nem szeretnéd, hogy elmenjen. Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves Panka!
Sajnos ez valós élményem, kétségbeesésben írtam, ugyanis a legkedvesebb, legőszintébb barátomtól búcsúlevelet kaptam szentestén.
Hála az égnek, nem történt meg a legrosszabb, amitől rettegtem, mert egy másik jó barátom segített.
Tudod a dühös magatehetetlenség íratta velem.
Barátsággal: Noémi
Isten nyugtasson békében János!