Nem tudom mit tegyek
De egy biztos szenvedek
Az utcára nézek
És magamban beszélek
Beszélnek a fák hozzám
Mindenki néz rám
Pedig senki nincs az utcán
Nem látom reményem
Csak reszkető lényem
Amint megértem
Lassan végem
Szenvedek
By Michelangelo
4 hozzászólás
“De egy biztos szenvedek”—-> ne haragudj hogy megint a vesszőkkel jövök, csak talán a biztos szó után tehettél volna egyet…….de csak talán.
szép vers, és tényleg az elmúlás hangulata árad belöle. jó lett.
Ha majd legközelebb verset írnék nagyon fogok figyelni a vesszőkre. Köszi a véleményt.
És ha szomorkás akkor mi a baj?! mindenkinek van hullámvölgye Szabcsi…
A vers jó! Én mondjuk jobban taglaltam volna…ám ez én vagyok.
Igazán tetszett. Jól sikerült átadni…
Barátsággal: Laguna