mi kerget hozzád,
dárdám hetykén ágaskodik,
mint egy bűvös kigyó
már nincs visszaút, oly jó!
Érzem égető ajkadat
végigpásztázni testemen,
hajt a vágy, melledet keresem,
úgy élvezem………….
Szemérmes ajkaid szélesre tárva
nyitsz kaput dárdám számára.
Ó ez az édes mámor, mikor
forró lávaként tör elő
testemből a gyönyört keltő erő.
Míly élvezet ott fenn, a magasban,
minden tájadat bejárva a csúcson még,…
még, míg a szerelem tüze ég,
megyek feljebb, feljebb,
egyre beljebb………
Vágyam lassan ernyed, majd elkonyul,
ráébredek, milyen mikor alkonyul,
és e kielégült magányba
egy szép asszonyra várva,
belefeledkezem a mába.
5 hozzászólás
Szia!
Bevallom őszintén, a felrakott verseid közül ez tetszik legkevésbé. Ettől függetlenül jó. Ez csak az én butuska véleményem. 🙂
Üdv
Zavarba hoztál!Akár én is írhattam volna,de tudtommal te nő vagy…?Ha pedig empatikus fogantatású,akkor le a kalappal!Z
Kedves Mishu megértelek, belátom, hogy ez egy különös vers. Köszönöm, hogy olvastál.
Kedves Zarzwieczky nem volt szándékomban. Igen, jól tudod,nő vagyok. Megpróbáltam beleképzelni magamat egy férfi eféle érzelmeibe. Igazán nem kellett hozzá valami nagy megeröltetés.Ha hozzászólásodat jól értelmezem,akkor elég jól sikerült. Köszönöm, hogy olvastal. Gyere máskor is. Üdv. Györgyi 🙂
Tetszik a versed. Számomra is meglepő, hogy nőként írsz ilyet, de ezzel alkottál szerintem egyedit és különlegeset! 🙂
Kedves Andika köszönöm véleményedet. Igen, talán igazad van, de nem kellett hozzá nagy képzelőerő. :-))))