Az éjszakánként
párnámba sírt sóhajok
pallosként vigyázzák álmodat;
pávaszemeikben csillog a
jéggé dermedt remény,
hogy ébredésed megelőzi
Robespierre-i pontosságukat.
Szenzitizáció
By JodieBy JodieBy JodieBy JodieAz éjszakánként
párnámba sírt sóhajok
pallosként vigyázzák álmodat;
pávaszemeikben csillog a
jéggé dermedt remény,
hogy ébredésed megelőzi
Robespierre-i pontosságukat.
2 hozzászólás
Kedves Jodie!
Ez a vers szerintem, hűen tükrözi a, reményt, és valakinek a hiányérzetét. Nekem tetszett.
Maradok tisztelettel: Apamaci
Kedves Apamaci,
köszönöm a hozzászólásod, és örülök, ha tetszik 🙂
Szeretettel, Jodie