képzete
falánk számat
nem hagyja nyugodni
mint egy szelíd ragadozó
csapna le rád a szám
míg lábammal a lábad közé
lépve megéreznéd
a CSODÁT
a mélység és magasság
szédületét
az ölelést
ahogy testünk
és lelkünk
egymásra talál és
a szerelmes vágy
ereinkben
lélegzetünkben
ujjongva zihál
kifulladásig
2 hozzászólás
Nekem tetszett István, a versed!
Semmi sallang, semmi felesleg, nem sok és nem is kevés.
Pont jó, pont elég!
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Ildikó
köszönöm szép szavaidat
szeretettel
István