Szeretem a szép virágot,
mely a kiskertben pompázott
Szeretem az illatát,
hozzám száll a réten át.
Szépen csokorba kötve,
selyem szalaggal átkötve.
Díszes papírba rakva,
mosollyal kapom ma.
Tündöklő szépség,
mely hervad, és nem él.
Pár nap múlva lekonyul,
szirma elszárad,s, lehull.
Szépsége mégis megmarad,
Illata rég már elillant
Mégis oly szép, s kellemes,
mert jelképe a szeretet.
E törékeny csoda!
Már nem szép, s illata oda!
Mégis mosolyt csal arcomra
Mert ezt nekem Ő adta.