Szeptember

Elborult az ég, esik.
Sárga fénnyel búcsúzik a nyár.
Szürke felhők takarják a napot.
Az ősz máris a kertek alatt jár.

Bortól szaglik néhány kapualj.
Vonszolja magát a gyereksereg.
Búsan, mégis örömmel masíroz.
Kezdődnek a gondterhes reggelek.

Várja őket ezer új csoda.
Bölcsességnek még mind híján vannak.
Álmodozva néznek egy vénembert,
Irígykedve jó dolgára annak.

Én is bámultam régen rájuk,
S vágytam rá, hogy helyükben legyek.
Most itt vagyok, és ez sem jó.
Bárcsak lennék még mindig gyerek.

Felhőtlen gyerekkorba vissza,
Még mindig visszavágyom.
Volt még akkor szabadságom,
Volt még akkor álmom.

Így lesek be az iskola ablakán,
Egy fátyolos őszi reggelen.
Mögöttem meg nem váltott álmok,
Előttem ködös sejtelem.