szeptember

kabátot húzok  
rohanok a buszra 
a nap rövidebb lett ma is

mindennap ugyanaz az örvény
a saját köreimet futva
az egész ősz egy hazugság
édes de hamis

még nyílnak a völgyben a kerti virágok
de nincs semmi szép az ablak előtt és
túl nehéz az iskolatáska egy
ilyen szép napos délelőtt

azért vannak a jó barátok hogy a
rég elveszett álmok
újra csendben elvesszenek
míg az emberek nevetnek te meg
még mindig a busz után futsz

persze már lekésted mert a busz volt a nyár
és még mielőtt bármit mondanál
a szabadságra mindig nyitva áll az ajtó
mert te vagy a levél ami örökké hullik
vagy te vagy a levél amit elbasz az autó

legyél vad és
legyél boldog
amíg én még egy kereket oldok
de az egyetlen oldószer
most már csak az október