Ha kergetnek az ábrándok érzelemről érzelemre
Nem tudod eldönteni szerelem vagy szeret-e
Nézz lelkedbe mélyen, nyisd fel a sebeket
Majd nézz annak a szemébe ki elrabolta szívedet
Nézz szemébe és láss meg ott minden apró titkot
Csitíts el fejedben minden zümmögő gondolatot
Hisz az csak tévútra vihet, érezd meg mit egykoron
Mikor egymáshoz ért először remegő karotok
Összeért, fonódott és a vágy mit sem csillapszik
Mert minden nap emlékképek ezreivel táplálkozik
Etet és szomorít, gyümölcse éberen alszik
Egy baj van, sosem ereszt, gondolatod rajta kalandozik
Rajta jár, mert a hiánya, mint az égő tűz, perzselő
Világ dűlik össze benned, ha pók magányt, csendet sző
Könny szökik a szemedbe, ha nem láthatod őt
Mert fülébe súgnád megannyiszor: ő kell csakis ő
S egy szó melytől megremegsz, ha kedvesed mondja:
Finnül írom, de biztos érteni fogod: minä olen rakaastan sinua!
2 hozzászólás
Hát ez a finn szöveg nagyon aranyos a végén! Honnan szedted? Tudsz finnül?
A vers nekem mint esztétikai valami annyira nem tetszett, nem igazán jön ki a ritmus, meg néhol elég esetlenek a rímek; de a szöveg, tartalmilag, felidézett bennem jónéhány szép és kedves képet! És, igen, ez (is) a szerelem. Meg még egy csomó minden más. Ez egy olyan téma, amiről annyit írhatunk, mindenki, amennyit csak akarunk, ez soha nem lesz unalmas! 🙂
Üdv
Zsázsa
Tényleg túlzásba vittem a rímeket, szárnypróbának szántam, mert eddig szabad verselésben alkottam.
Ki akartam írni magamból ezt az érzést, ezt a bizonytalanságot.
S még most sem tudom valójában mi is a szerelem.
Finnül elég keveset tudok, csak az alapokat… ezt a verset egyik barátomnak szántam, ő érti, és remélem más is mit jelent ez a pár finn szócska.