úgy, mint egy cserepes virágot.
Rajtad múlik a további sorsa.
Pompázni fog vagy, mint száraz torzsa
fonnyadtan mered rád.
Megpecsételve sorsát,
mit Te okoztál neki.
Pedig nem tehetsz róla, gyermeki
naivság volna tőlem
elvárni, hogy oly elképesztően
szeress, ahogy én teszem.
Ezer fokon, esztelen.
3 hozzászólás
Nagyon szép sorok!
Egyfajta viszonzatlan szerelem, melyből nem találsz kiutat. Sőt, nem is keresed, mert számodra szíved párja, mindig ő marad.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
ui.bár én mást is kiolvastam versedből!
Remek versike, kedves Amarilla, benne van a szerelem minden kétsége is a gyermeki naivságon keresztül a magát is feladó lemondásig…
Kedves Fél-X és Irén!
Nagyon köszönöm, hogy olvastatok és írtatok! :-))