Ad-e meleget a jéghegy
Csillámokat szóró fénye?
A gyógyfürdők forró vize
Hűsít-e nyári hőségben?
Láng nélküli ölelésben
Van-e még némi szeretet?
Vagy elkopott az érzelem,
És ez már nem is szerelem?
Ó, de igen! Szerelem ez!
Mint vulkáni tűz, mely pihen,
Lehet, hogy soha nem tör fel,
De ott van, és nem hamvad el!
.
8 hozzászólás
Gratulálok szép képekkel díszített versedhez… / Láng nélküli ölelésben / Érezni a lüktetést, amely végül lenyugszik.
Szeretettel: Ica
Köszönöm Icám, nagyon jó vagy hozzám. Puszi:Magdi
Kedves Magam!
De jók az ellentétek, ez megadja a vers hangulatát és összképét! Magasra törnek az érzelmek, majd szépen elcsitulnak. Először költői kérdések, aztán pedig higgadtabb válaszok. Üdvözlettel: Szilvi
Nagyon köszönöm Szilvi, jól esnek szavaid. Üdvözlettel:Magdi
Kedves magam!
annyira frappáns volt az első versszak két ellentétpárja, hogy vártam volna még ezt a szenvedélyességet…a lecsillapodás azonban számomra éppen az érzés kihűlését jelenti a tartalommal ellentétben…ez zavarba hozott
Az első versszakért nagy gratum…
Üdv: Cal
Köszönöm. Érzem, hogy igazad van, de adott pillanatban így volt jó. Üdvözlettel: Magdi
Kedves magam!
Sokatmondó írás!
Az ´érzelem´száz más módon is létezik-het!
Gratulálok!
ÜD:sailor
Kedves Magdi!
Nagyon tetszik a versed mondanivalója és felépítése. Röviden, mégis tökéletesen szemlélteti, hogy a szeretet ugyanolyan erős érzés (ha nem erősebb…), mint a szerelem: a szunnyadó vulkáni tűz ugyanolyan perzselő, mint a vulkánból kitörő láva. Gratulálok hozzá!
Szeretettel: Marianna