Csak magam sétálok a gáton.
Az eső veri a kabátom
Miközben Rád gondolok.
Feltűnnek a szép emlékek,
Boldog órák, tűnő percek,
Amikor még Veled vagyok.
Egy holdfogyatkozás a gáton;
Szerelmes csók, édes álom…
Égőn érzem: Rád vágyok!
Ölelésed lágy és forró!
Nagy ígéreteket sugalló.
Veled nagyon boldog vagyok.
Ne taszíts el; ne menekülj!
Velem szerelembe merülj!
Hidd el, csak Rád várok.
Téged szeretlek, Téged akarlak!
Akard Te is ezt magadnak!
Így születnek a párok.
Egy kapcsolat nem egyszerű!
Van benne rossz, keserű.
De ne rohanj el; én maradok!
Jóban együtt lenni könnyű!
De a rosszban siess segítőül;
Kérlek, segíts! Kérlek, keress!
Kérve kérlek: Mindig szeress!
6 hozzászólás
Ez szinte könyörgés, nem is kérés, és ez benne a gyönyörű! Most is ámulok, és gratulálok! 🙂
üdv.: Doreen
Szia Doreen!
Köszönöm ismét, hogy nálam jártál.
🙂
Tisztelettel: Éjkirály!
Szia!
Nagyon szép, mély érzelem hatja át.
Szeretettel: Rozália
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy olvasol; és örülök neki, hogy tetszett a művem.
Remélem, sokat olvasol majd még tőlem – és remélem, lesz is mit. 🙂
Szeretettel: Éjkirály!
Szerelmes, igen, de még nem teljesen kiforrott, a rímeket nem érzem teljesen tisztának (az utolsó versszak első két sora fájdítja leginkább a fülem). De az érzelem megvan, Tanulni meg mindig lehet.
Hanga
Kedves Hanga!
Örülök, hogy kritikus szemmel olvastad versem. Remélem, azért legközelebb már egy jobb élményt nyújthatok majd. Ígérem, igyekezni fogok…
Igazad van: Az utolsó versszak első két sora inkább csak "kínrím". Ha jobb jut eszembe, kijavítom.
Tisztelettel és köszönettel: Éjkirály!