Szerelemben égve!

Szerelem! Egy érzés, mi engem éget,
S remélem, még soká nem ér véget,
Mert a tűz ilyen forró még sosem volt,
Szívembe ily mélyen még sosem hatolt!
Éget benn a tűz, mely a szívembe mar,
De megtetszett az érzés nagyon hamar,
S kerek 366 napja már,
Hogy szerelmes szívünk csak egymásért jár!

Egy szempár, mint két csodás drágakő,
Tekintete átszúr, a szívembe lő!
És majd kitör a bennem élő vulkán,
Olyan erővel, mint egy vad hurrikán!
S ha lelkembe néz, ott mit talál?
Bent rakott fészket egy szerelemmadár,
Mert 52 hét telt el azóta már,
Hogy lett a tavalyi egy sorsdöntő nyár!

A csókjait én nem bírom feledni,
A látvánnyal sem bírok ám betelni,
Mert annyira megszerettem ezt a nőt,
Mint soha senkit és semmit ezelőtt!
Nem tehetek róla, de ha hozzám ér,
Máris jobban lüktet bennem a vér,
Hiszen 12 hónap is eltelt már,
Sőt, szinte elrepült és ez olyan kár!

S bár a szerelem csak egy sötét verem,
De én akkor is szívesen viselem,
Amikor ez az érzés szinte már fáj,
És akkor látnom téged bizony muszáj!
Azt kérdezed, hogy miről beszélek?
Hát arról, hogy NAGYON SZERETLEK TÉGED!
S pont ma van, hogy kerek 1 éve már,
Hogy találkoztunk s lett belőlünk egy pár!