itt kéne lenned nyomban
a két karomban
***
érted dobban rég,
nem tudom titkolni már-
szívem csak rád vár
***
rád villan kéken,
s érzed: elvesztél végleg
csak övé vagy már…
***
ködfátyol lepte
megkopott álmok járnak,
de én még várlak
***
hangodat hallva
szivárványt játszik lelkem-
-egekbe röppen
***
borzas kis álmok
ismét rólad mesélnek,
s én ismét fájok
8 hozzászólás
Szépek és sokatmondók a haikuid. Hiába, aki versíró, Te sem tudod megtenni, hogy legalább két sora ne rímeljen össze. Így nekem is jobban tetszenek a haikuk, mint teljesen rímtelenül.
Szeretettel: Kata
…igen – önkéntelenül így "jön" :))) – de azt hiszem, bár nem követelmény a rím a haikunál, de talán nem is kizáró tényező…
Ezek igaziból nem is eredeti haikuk – hisz a klasszikus haiku csak természeti témájú lehet…
Szeretettel Éva
Szia Éva !
Szépen hullanak a szerelemcseppjeid:-)
Szeretettel:Selanne
Köszönöm szépen 🙂
Írásod gyöngyszem
E "Szerelemcseppek"-ben
Benne van minden
…igen – köszönöm 🙂
Szia!
Ezek most annyira nem tetszenek, nem is tudom, hogy mondjam, olyan "szokványosan" szerelmesek. Talán még az utolsó. Meg a harmadikból kiemelkedik a "rád villan kéken" sor. Sokkal egyénibbeket/egyedibbeket is tudsz te.
Bocs,
Poppy
Kedves Poppy!
Semmi gond – nem azért "kérek kritikát" a verseimhez, hogy mindig csak pozitívat kapjak 🙂
Köszönöm az őszinte véleményt 🙂
Üdv Éva