nélküled álmosan áll, egymaga küszködik, él,
sorsát vesztetten hull új és távoli térben,
s mélybe zuhanva talán, megfog a tintakötél.
Szerelmes epigramma
By Rebbelnélküled álmosan áll, egymaga küszködik, él,
sorsát vesztetten hull új és távoli térben,
s mélybe zuhanva talán, megfog a tintakötél.
1 hozzászólás
Kedves Rebbel!
Azt látni, hogy tanultad is, amit művelsz.
A központozás nekem sántít több helyen is. De mentségedre legyen mondva, hogy ezzel jómagam is bajlódom. Általában segítséget veszek igénybe, hogy javítsák ki, MEO-zzák le az írásaimat, mielőtt kiadom a kezeim közül.
A tintakötél szó nálam visz mindent! 🙂
Minden jót!
Mákvirág