Ezek a sorok nem azért íródnak,
Hogy oly' áhított szíved elnyerjék.
Nem azért, hogy bánatomat enyhítsék
Ezen az éjszakán, társaságom a gyertyafény.
Nem azért, mert érzelmek birkóznak
Bortól bódult fejemben szüntelen,
Nem is azért, hogy megúszd ezt büntetlen.
Nem azért, hogy rájöjj szívem másodfokú egyenletére,
Melynek megoldása nincs, mégis ott áll lelkedben.
Nem azért, hogy titkom kibújjon a keserű föld alól,
Akár egy halott, ki élni akar – tölgy koporsójából.
Nem azért, hogy elvigyél egy helyre, ahol
Magunk lehetünk testben-lélekben; jó akár egy akol.
Nem azért, hogy bordó véremben fürödjön a késed,
Amit a hátamba döftél – mélyen a lapockámba – nem is olyan régen.
Nem azért, hogy ne ragadjon el a nagybetűs Magány,
Mi körülöttem ólálkodik, mint egy keselyű – tudod, az a madár.
Nem azért, mert minden emberben Téged kereslek,
És egyáltalán nem azért, mert nagyon, nagyon szeretlek.
2 hozzászólás
kedves Scarlet!
Kellett,hogy írjak ehhez az írásodhoz!
Számtalanszor jön:"Nem azért"…
és mindig ´hangosabban´!
és az utolsó két sorban jön a megoldás´a ´lényeg´…
Üdv:sailor
Kedves sailor!
Igen, ez pontosan így van… és naphosszat sorolhatnám még, hogy "nem azért", de a vége, az mindig ugyanaz marad… 🙂
Üdv: Scarlet