Vágyaimtól tűzben égek,
s csak egyre rád gondolok,
s minden gondolattól tombolok,
s testemmel és nem bírok,
ha együtt lehetnénk,
most bármit megtehetnénk,
gyengéden átölellek,
s te csak megcsókolsz,
ezzel teljesen feltombolsz,
és két pillanat alatt,
egy fűzfa alatt,
vágyaink tengerében izzunk,
s egymást egymásra bízzuk,
egymás karjában,
s a természet ágyában,
izgatva egymást,
a lány csak annyit kérdez:
lesz még más?
A fiú megdöbben,
de nem lombozódik,
csak egy igaz ügyért dolgozik,
s a két test összeröffen,
s egymás nedveiben úszva,
a lány lazán rám kacsintva,
mindketten a mámorban,
mint valami álomban,
úgy éreztük magunk,
csak nehogy legyen még egy tagunk.