2024. december 23., hétfő
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    szonett

    SzerelmesÉnek

    Horák Andrea KankalinBy 40 hozzászólás1624 megtekintés

    Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
    a csönd is éled, ám a pille párna
    tovább ölel, s amint elér a lárma,
    szemed zugába bújva pára csillan.

    Tiéd e csillag éber álmaidban,
    körülragyogja azt, mi ritka, drága,
    s rajongva izzik át az éjszakádba,
    ha titkokat hevít a láz, amíg van.

    A szél lehűt. Ne hagyd, kerüld! Ha tiszta
    esőt szitál az ég szerelmesének,
    a Nap karátra váltja, majd a tinta

    aranysugárral ont sötétre kéket,
    s puhán teríti rád a baldachint ma
    szonettbe ringató szerelmes ének.

    Share.

    40 hozzászólás

    1. zsoló on

      A mesét nem sikoltani szokás. Ha pedig így van, akkor ez egy különös mese… vagy olyan mese, amely rendhagyó véget ért. Szerelmesnek lenni pedig olyan, mint az öröklétet megtapasztalni. Öröklétbe szenderült szerelmesének ír így az ember…. de nem tudom, aki tudja, te vagy az… Az a gyönyörű, ami változatlan ragyog, mert nem tudja megváltoztatni idő, elmúlás, fájdalom.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Zsolt! 🙂

        Ez egy valóban rendhagyóan sikoltó mese, de az öröklétre szenderülés még tudat alatt se jutott eszembe, amikor írtam. Inkább azt éreztem, hogy végre vér kering az ereimben, és kezdek új erőre kapni.
        Abban igazat adok, hogy vannak dolgok, amiket az idő nem tud megváltoztatni.
        Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    4. aLéb on

      Nagyon rád jellemzőmegfogalmazású szonettet hoztál, Kankalin. Szép a forma- és ütemtartása, tetszik az áthajlások lendülete, folyamatossága, és bár tény, hogy van benne rendhagyó megfogalmazás és szórend, de nekem belefért, nem akasztott meg. A rímeltetés igényességét külön kiemelném, az nagyon megkapó. Örömmel olvastam, tetszett.
      aLéb

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia aLéb! 🙂

        Van az úgy, hogy néha magamtól is "lopkodok", de csak azért, hogy ne hazudtoljam meg önmagam. 🙂
        Nem volt egyszerű megírnom ezt a szonettet, mert az alapszabályok mellett pluszként felállítottam magamnak egy újabbat, miszerint bizonyos szavakat mindenképpen beleszövök. Saját kőkemény kritikusom van, aki figyelmeztetett a szórendre, mert nagyon zavarta, valamint a "csupán". Nekem is szúrja a szemem az a szó, de nem találtam olyan szinonimát, ami jambikusan megfelelne, hiszen elhatároztam azt is, hogy tiszta hatodfeles sorokat alkotok. Eredetileg még aludni akartam rá, de már így is eggyel többet pihent, mint kellett volna. Azért nem adtam fel, hogy azt a szót (illetve egy másikat) cserélem, amint megtalálom a pontos, jambikus mását. 🙂
        Örülök, hogy kritikusan szemlélted a verset, és persze annak is, hogy tetszett.
        Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed. Sokat jelent. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    5. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!
      Számomra öröm, ha meglátom, hogy új szonettet írtál. Tüneményesen szép, minden egyes sorában egyenlő szótagokkal és csodás ölelkező rímekkel, tartalma pedig érzelmes gondolatokkal. Művésze vagy a szonetteknek. Szeretettel gratulálok a legújabbhoz: Kata

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Kata! 🙂

        Inkább számomra öröm és megtiszteltetés, hogy ilyen lelkes olvasóm vagy. 🙂
        Bár a "művész" erősen túlzó, mégis jólesik, mert műkedvelőként arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet hozzak ki egy szonettből, ha már belehabarodtam. Most így sikerült.
        Köszönöm, hogy közelebbről is megismerkedtél vele. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ylen! 🙂

        Örülök, hogy tudtam valamit adni ezzel a verssel. Már emiatt se írtam hiába. Én is folyamatosan tanultam, nemcsak az Ősöktől, hanem itteni alkotóktól is. Ma sincs ez másként. Rengeteget kaptam az irodalom-csemegéből tartalmilag (lelkileg) és formailag is, nem lehetek elég hálás érte. 🙂 Talán úgy tudom viszonozni, ha írásaimból visszaköszönnek azok a kincsek, amelyekkel megajándékoztak. 🙂
        Köszönöm, hogy elolvastad. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    10. Rebbel on

      Drága Kankalin,
      legalább akkora élvezettel olvastam szonetted, mint a korábbiakat és remélem még párat olvashatok majd. :)) Bővebb kifejtéshez kicsit fáradt vagyok már, de biztos majd még visszatérek erre a versre, mindig inspiráló a jelenléted ilyen formában, vagy hozzászólásként.

      B.

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Balázs! 🙂

        Nagyon örültem annak, amit írtál, mert a fiataloknál nem éppen megszokott, hogy szonetteket bújnak. 🙂
        Ami még jólesett, az a hozzászólásaimról alkotott véleményed.
        Engem ez a hozzáállás inspirál. 🙂
        Köszönöm szépen, Balázs! 🙂
        Pihend ki magad, aztán merülj bele az alkotásba! Ihletben gazdag időszakot kívánok neked! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Ildikó! 🙂
        Ma éppen előkerült a Duracell, úgyhogy töltődök. 🙂
        Ez azt is jelenti, hogy – szokásomtól eltérően – javítottam a versen, mert szeretném, hogy érthetőbb, szebb legyen. A lent megjegyzettek tükrében „kiváltottam” egy szót, ezzel párhuzamosan – reményeim szerint – helyrebillentettem a szórendet is.
        Az eredeti:

        Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
        a csönd is éled, ám a pille párna
        tovább ölel, s amint elér a lárma,
        szemed zugába bújva pára csillan.

        Tiéd e csillag éber álmaidban,
        csupán vigyázza azt, mi ritka, drága,
        neked kiáltja át, az éjszakádba,
        ha titkokat hevít a láz, amíg van.

        A szél lehűt, ne hagyd, kerüld! Ha tiszta
        esőt szitál az ég szerelmesének,
        a Nap karátra váltja, majd a tinta

        aranysugárral ont sötétre kéket,
        s puhán teríti rád a baldachint ma
        szonettbe ringató szerelmes ének.

        Ildikó, köszönöm erősítő jelenléted.
        Kívánom, hogy legyen sok örömöd az írásban! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

      • Horák Andrea Kankalin on

        Ildikó, még annyival kiegészítem az előzőt, hogy azért mellékeltem éppen a hozzád írt válaszomban az eredetit, mert felrázott egy mondatod: "Kár lenne veszni hagyni a munkát, amit igényes magadba fektettél.". 🙂
        Elég rendesen piszkált, hogy miként tudom gördülékenyebbé és beszédesebbé tenni az ominózus részt. Két órát relaxáltam, csak ez járt a fejemben. Persze megtehettem, mert egyébként is pihennem kell, ezért volt rá időm. 🙂

        A megújuláshoz, de a szinten tartáshoz is mindenképpen szükség van kritikákra, vagy legalább ahhoz hasonló véleményekre, mert csak úgy lehet haladni, ha ismerjük a hibákat. Én ezt a saját bőrömön tapasztaltam, úgyhogy köszönetet mondok mindazoknak, akik komolyan foglalkoztak alkotásaimmal, mert nélkülük nem tartanék ott, hogy szonetteket írok.
        Kívánok mindenkinek jó kritikusokat, mert az alkotás öröméhez hozzátartozik az is, hogy minden javítással pozitív élményekhez jussunk. 🙂
        Köszi a gondolkodtatást. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    17. Klára on

      Kedves Kankalin!

      Versedet olvasva az Énekek éneke idéződik fel bennem, hiszen az is egy csodálatos szerelmes ének – persze azon felül még sok minden más is.

      Szépek a rímeid, a jambikus lüktetés különösen kiemeli a tartalmat, mert szerelembe ringat… 🙂 A tercinákat külön kiemelném, mert koronát tesznek az alkotásodra.

      Szívből gratulálok!

      Szeretettel: Klári

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Klári! 🙂

        Asszociációd visszaröpített a régi életembe, amikor évekig egy beat-mise zenekarban énekeltem. Kezdetben sokan voltunk, aztán négyen maradtunk. Miséken, misés esküvőkön tettük modernné a szertartásokat, két akusztikus gitár kíséretében. Az egyik dal Sillye Jenő szerzeménye volt:
        "Tégy engem szívedre pecsétnek,
        tégy engem pecsétnek karodra.
        Szerelmed erős, mint a végzet,
        könyörtelen a féltés pokla.

        Tűznek bokra, sziporkák csokra,
        merítsd bár sistergő habokba,
        a tenger alatt is lobogna."
        A saját esküvőnkön is elhangzott, bár előtte felvettük, mert élőben nehéz lett volna mindkettőnknek az Oltár előtt…
        Azóta a halál elválasztott, az Énekek éneke viszont örökre fennmarad.
        Ezt a szonettet valóban hasonlónak szántam, de újszerű érzésekkel ringat, ezért magamtól nem is jutott eszembe az említett mű.
        Örülök, hogy tetszett neked, megtisztelő a véleményed. 🙂
        Köszönöm, hogy átérezted. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply