Szerelmet rejteni tűzvész idején,
s árban emelni tavaszi ódát,
röppenni bűzből emberi illatig,
s megérinteni a létek haldoklóját –
majd tudnod kell, fiam, majd hinned,
valaki másban megőrizni kincsed.
Ha nem jut majd mécses, ne bánd:
sár-kezek csak sárnak integetnek.
De téged, fiam, szellemtől fogant
felhők metszettek égre fellegeknek –
s majd tudnod kell, el kell majd hinned,
hogy mindenki másban megtalálsz minket.
Szeretném, ha lennél, míg vagyok,
s ha nem leszek, te lennél minél tovább.
Szeretném, ha nem tudnál semmit,
de hinnél minden életben tartó csodát.
Szeretném, fiam, ha gyűlölnél engem,
s ha másképp szeretnél, mint én szerettem.