Szerencsés vagyok, ma már tudom,
Hogy az élet az utadba sodort!
Valami rögtön elkapott,
Amikor először láttál meg ott!
Álltam egy sötét hosszú folyosón
Az ajtón bejövő fény megvilágított!
Valami belőlem akkor megfogott,
S évek alatt szerelemmé változott!
Eleinte, hogy tiltakoztam én,
Hisz, úgy tudtam boldog családban, élsz!
Nem akartam, hogy úgy járj, mint én,
Az enyémet szétdúlták már rég!
Az idő bebizonyította, látszat volt csupán
A boldogságod a másik oldalán!
Akkor hittem szavaidnak már,
S így ismét rám talált a boldogság!
Sok-sok év óta, már együtt vagyunk
Jóban, rosszban közös utunk!
Gyerekeink felneveltük
Boldogok vagyunk együtt!
Elértük végre, hogy szerelmünk
A legfontosabb most nekünk!
Nem számit azon kívül semmi,
Csak boldoggá tudjalak tenni!
Életünk csendes és nyugodt,
De szívünk az, lángra kapott!
Oly, hevesen ég,
Mint eddig soha még!