Szerény személyem háborúi

CASUS BELLI: REMÉNYVESZTETTSÉG
Nincs összefüggő szövetségkötés,
cselszövéstől hemzsegnek a csapdák,
saját idegpályánkon száguldanak
– egymás mellett – a súrlódások.
Előre kitervelten másnak – hogy
magom essen bele – vermet ások.
Ez a szokás. Önbecsüléssel telve,
mint aki jól végezte dolgát.

CASUS BELLI: DÜHROHAM
Univerzum léptű
tárgyalóasztalhoz
– hogy a hátam mögött
jól kibeszéljenek –,
ültek a világ tej-
hatalmú urai.

(Egyik szemem csúfol,
a másik meg nevet:
döbbenten summázták
a világhódító,
és tömör tényt – a két-
színű élcmesterek.
Kik egykoron – áldást
és szitkot szórva – káp-
rázatosan pingál-
ták önarcképemet,
úgy határoztak, hogy
leveszik fásult vál-
laimról, hamvas és
deres keresztjüket.)

Le is út, fel is út;
innentől számítva
én önrendelkezem
az öröklétemet?

CASUS BELLI: HITVALLÁS
Maradok a jól bevált szokásnál, kérek,
és hálámat lerovom azzal, hogy élek.
Többet, hogy is tehetnék, amikor arra
sem vagyok méltó, hogy hangomat meghallja.