Színházban nincs láthatár,
de van egy szép ruhatár,
s ruhatáros barátom,
átadom a kabátom…
Szívem hölgye bundája
is ott virít csudára,
első sorban a nerce,
nézd, volt beadni mersze!
Protekciós eme hely,
a barátom jól figyel,
megőrzi az értéket,
míg foglaljuk a széket!
Ha vége a darabnak,
mind mögöttünk haladnak,
a kabátunk, s a bundánk
legelsőként kerül ránk!
Hisz kint vár royce royce-om,
így alakult a sorsom,
a sofőröm tiszteleg,
ki is jár a tisztelet!
Gyermekkori álmom volt,
mégis így hozta a sors,
…tudjátok meg emberek,
ruhatáros nem leszek!
Életbeli szerepem
másra osztották nekem,
így álmaim tengerén
szegény gazdag lettem én…
Nem tehetek egyebet,
még ejtek pár könnycseppet,
higgyétek el már, nahát:
"Színház az egész világ…!"
4 hozzászólás
" szegény gazdag lettem én"
Élmény volt olvasni versed.
Köszönöm, Andrea! 🙂 Szeretem, ha egy humoros vers poénjai ülnek is! Mindig arra törekszem, aztán a visszajelzésekből tudom meg hogy tényleg ülnek -e? 🙂
Üdv.: alberth
Ez a vers is nagyon kedves, humoros, szép rímekkel, pattogó ritmussal.
Végig tetszett, de ezt kiemelem:
"higgyétek el már, nahát:
"Színház az egész világ…!"
Szeretettel olvastam: Kata
Nem csodálom, hogy tetszett, kedves Kata. Igaza volt Shekaspeare-nek. Hát nem színészkedünk mind különböző szerepekben? Persze, a forgatókönyv nincs megírva előre, csak részben… 🙂