az oszthatatlan, az egység, az egész.
Rád gondolva ha elfog a rettegés,
a sötétségben fénylő nyomot hagyok.
Megbúvok nálad, tépett lelkemet
vad ösvényeken óvva a széltől.
Megsebzett szívemet ölelve féltőn
mégis magadhoz fogadtál engemet.
Vigyázz rám, hisz oly törékeny vagyok,
mert a félelem még mindig bennem él,
itt a sötétbe oly nehezen jut fény,
elveszek, ha egyedül maradok.
Egy csak veled vagyok, hát szeress engem.
Megteszem majd, amit enged erőm.
S ha többé nem fénylik csillagom verőn,
maradjak meg örökként szívedben.
1 hozzászólás
Varázsos vallomás, kérlelés,
minden mi kifejezi két lélek egységét…