Szeretem az erdőt járni,
szeretem a fákat.
Sokszor úgy elnézegetek
egy-egy lombos ágat.
Vár a rengetegnek mélye,
benne fények, árnyak.
Hallgatom az erdők csendjét,
szeretem a fákat.
Mennyi-mennyi madár dalol,
megtörve a csendet.
Meg-megállván lombok alatt,
ezen elmerengek.
Friss levegőt szippanthatok
árnyuk hűvösében.
Napsugárnak fénynyalábja
áthatol a légen.
Harmat ragyog pók hálóján,
csillan, mint az ékszer.
Szellő lebben, susog a fa
ezer falevéllel.
Hallgatom a fák sóhaját,
nézem ágak táncát.
Ahogyan a lombjaikat
hívón felém tárják.
Puha avaron lépkedek,
egy tisztáshoz érek.
Ropognak a száraz gallyak,
ahogy rájuk lépek.
Feltöltődöm én ilyenkor,
mint dús, lombos ágak.
Szeretem az erdőt járni,
szeretem a fákat.
13 hozzászólás
A természetet én is nagyon szeretem.Nagyokat sétálgatni, hallgatni az erdő "zenéjét".A tiszta illat, csodálatos.
Szép a versed !
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, kedves Marietta!
Már alig várom a kikeletet, hogy újra zöldüljön az erdő.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Valóban szeretheted a fákat, ha ilyen szép verset írtál róla! Én szeretem az erdőt. H gondolod látogass el erre a linkre. Erdei képek zenével. Saját készítésű.
http://www.videoplayer.hu/videos/play/254267
Barátsággal Panka!
Köszönöm, kedves Panka!
Valóban szeretem az erdőt, szerencsére itt van a Nagyerdő és Erdőspuszta a közelben. Hamar elérhetőek, van már kerékpárút is, már csak a jó idő hiányzik.
Köszönöm a videólinket is!
Üdv.: Alberth
Szépen csengő rímekkel írtad meg. Gratulálok!
Én is szeretem az erdőt, a fákat. Köszönöm, hogy gondolatban sétálhattam egyet e hideg, téli éjszakán.
Üdv.
A.Adrinn
Kedves Adreienn!
A téli erdő is lehet szép, főleg ha friss hó esik. De a nyári az különös, főleg ha a madarak zajával is megtelik.
Üdv.: Alberth
Gyermekkoromban az erdő az utca végén volt. A nyári szünetet szinte az erdőben töltöttük. Szép emlékeket idéztél meg bennem kedves Panka.
Szeretettel: István
Kedves István!
Örülök, hogy itt jártál, bizony a gyermekkori emlékek közül kiemelkedik, melyeket az erdőben éltünk át.
Üdv.: Alberth
Kedves Albert!
Azt hiszem az emberi lélek és az erdő között, valami ősi kapcsolat van, lehet, hogy tudatalatt emlékeztett bennünket arra az időre vissza, amikor még az őseink a fákon éltek: Erröl jut eszembe, nagyon sok emberrel találkoztam az utobbi időben, és az emberisgnek is ma sokkak jobb volna, hogy ha azok, ott is maradtak volna. De igaz, akkor a fákkal teli erdőre mondta az ember dzsungel. a mai dzsungel pedig, a ragadozokkal tellt nagyváros. Nem akartam panaszkodni, hisz minden ember élni akar, csak azt nem értem, miért vannak olyan sokan, akik a másiknak a hátán élnek, És amikor az erdőben sétálok, akkor látom ez a természetben is van ez. A borostyán, a fagyönygy, ők is a másik növény hátán élnek,így hát mondhatjuk, a nagyváros is természetes. De a te versed, szebb mint a valóság, és jól esik ezzel az érzéssel, veled sétálni.
üdv Tóni
Kedves Toni!
Valóban megvannak a természetnek a maga kíméletlen törvényei. Az erősebb növény életteret követel, s elnyomja a gyengébbet. Vagy csak a táplálékláncra ha gondolunk…, bizony kíméletlen, de ésszerűen logikus törvények, melyek fenntartják az élet körforgását. Ez egy végtelen küzdelem. De mi a szépséget is meglátjuk a kulisszák mögött.
Üdv.: Alberth
Kedves Alberth!
Örülök, hogy szereted a fákat, a természetet.
S annak főleg örülök, hogy van erdő ahol lehet sétálni.:)
Remek a versed, rímel, dallamos.
Gratulálok!
Üdv: fátyolfelhő
Kedves Albert!
Versedben gyönyörűen fejezted ki a fák, az erdő iránti szeretetedet, a természet iránti tiszteletet és érzéseket – csengő rímekkel, hangulatos fordulaokkal. Mint látom, régebbi vers, de olyan tökéletesen megalkotott, mint az újabbak.
Gyermekkoromban három fiútestvéremmel együtt mi is jártuk a falut körülölelő erdőket, ismertünk minden bokrot és forrást. Különösen gyönyörű az erdő nyári hajnalon, amikor a fák közé besüt a fölkelő nap sugara. Visszaemlékezni nagyon jó rá, különösen most, amikor kitekintek az ablakon sűrű hóesésre és a zöldbe burkolózott erdőkre gondolok.
Kellemes időtöltés volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Kedves Alberth
Faltam a versed.Csodálatos képeket festettél!Tudod, én itt lakom a Mecsek lábánál, és számomra az erdő, sejtelmes, ringató, és tisztára mossa zaklatott lelkem.Az ezeréves fák, társasága megtanított hallani, és megérteni a csendet.A természet okit, és néha büntet, ha valaki nem úgy bánik vele, ahogy azt ő megérdemli.De mi, akik tiszteljük, és szeretjük, a fákat, a hatalmas bokrok övezte ösvényeket, oltalmat, és megnyugvást találuk, egy lombos szépség tövében.Nagyon szépet írtál.
Szeretettel:Kriszti