2024. december 22., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Szeretlek

    oroszlánBy 19 hozzászólás1269 megtekintés

    Hová rejtetted el azt a szót,
    Szeretlek.
    Szakadékká mélyül az árok,
    állok dermedten, rémülten.
    Gyökerek melyek átszőnek,
    naponta eszembe juttatja
    öregednek a fák,
    gyanútlanul nem merne rá
    leszállni egy madár.
    Utolsó percben jár a szelíd fény,
    szívem koldus ruháján
    ismerős, törékeny a remény.
    Csend hatol át rajtam s a szél
    gyanakvást ringat a szenvedély.
    Lehet sejtelem, álom,
    tudom meg sem találom,
    hol rejtetted el azt a szót,
    Szeretlek.

    Share.

    19 hozzászólás

    1. festnzenir on

      Drága Icám !

      A kép címe amit neked küldtem . " A remény "
      A hegyek közé szorult bárka és fölötte csordogáló a remény.
      A bizalmatlanság az ami berekeszti a reményt. A túl sok megpróbáltatástól vissza kellene kapni a reményt, úgy lenne az igazságos, de sajnos még inkább az ellenkezője történik. Elveszítjük. Magunkra maradunk, küzdünk a megkeményedés ellen, s keressük a szót:szeretlek.

      A versed legszebb sorát idézem, út a remény megtalálása felé :

      " SZÍVEM KOLDUS RUHÁJÁN
      ISMERŐS,TÖRÉKENY A REMÉNY "
      Szeretlek, Zsófi

    2. vörössapkás on

      Kedves Ica!
      Nem régen olvastam Pandora szelencéjéről (talán ez a tizedik változat volt), amiből az derül ki, hogy a szelencéből ez a Pandora minden gonoszságot kiborított, ami az emberrel történhet, de a legalján a szelencébe szorulva ott maradt a remény.
      Ha, legalább azt is kiborította volna, most jobban tudnánk bízni, reménykedni.
      Szeretettel gratulálok. István

    3. oroszlán on

      Drága Zsófikám!

      Úgy tapasztalom, hogy nehéz kimondani ezt az egyszerű szót, ami éltető lehetne. Talán félünk a visszautasítástól. (egy bizonyos személyhez íródott ez a vers)
      Remény persze, mindig van, ha már az sem lenne….
      Köszönöm kedves soraidat.
      Ölellek szeretettel: Ica

    4. efmatild on

      Kedves Ica!
      Versed nagyon elgondolkodtatott, hogy milyen ritkán mondjuk ki ezt a szót, hogy szeretlek. Soraid között inkább a reménykedést látom, hogy egyszer valakitől meghallod ezt a szót, kívánom, hogy így legyen!
      Sok szeretettel: Matild

    5. Kőműves Ida on

      Kedves Ica!

      Ismét gyönyörű képeket találtam Nálad: "Csend hatol át rajtam s a szél,
      gyanakvást ringat a szenvedély."
      Az egész olyan, mint egy kétségbeesett útkeresés, ami nyilván a gyerekkori szeretethiány
      következménye… Nagyon szép vers!

      Szeretettel
      Ida

    6. Finta Kata on

      Kedves Ica!
      Azt hiszem, nem mondok valótlanságot, hogy mindenki szeretetre vágyik. Szép csomagolásban mondod el a vágyódásodat, de törékeny reménnyel. Drága Ica, erélyesebb legyen az óhajod, jobban akard, kiáltsd ki magányodban, hogy meghallja, az kinek szól: akarom, akarom, s mondd ki végre azt a szót, miután annyira vágyom: szeretlek! Kívánom: mielőbb halljad meg ezt a szót!
      Választékos szavakkal írtad meg ezt a versedet is.
      Szeretettel olvastam: Kata

    8. Horák Andrea Kankalin on

      Szia oroszlán! 🙂
      Versed tartalma mindent elmond, mesél. Kedvelem a meséket, még akkor is, ha valósak. 🙂
      Megint elvittél magaddal annak ellenére, hogy a központozás lehetett volna erőteljesebb.
      Én még néhol tettem volna egy-két vesszőt és egyebeket. 🙂
      Engedelmeddel belső levélben mellékelem a saját megélésem.
      Jólesett találkoznom gondolataiddal. Bár kétségek szövik át a verset, mégis megtaláltam benne azt, ami határozott, ami maradandó. 🙂
      Szeretettel: Kankalin

    Leave A Reply