Csendes a szoba, akár mosolyom,
Itt maradt illatod magamba szívom.
Elmondanám neked, mit nem lehet elmondani,
Szívedbe kell nézned és ott kell érezni!
A megfoghatatlan erőt, mi összeköt,
Számára nincs távolság, sem ég sem föld!
Nem kell hozzá szó, mert ott van mindenben.
Egy pillanatban, melengető ölelésedben.
Ez a mozdulat lehet apró, gyorsan múló,
De ez a pici hatalmas, egeket ostromló!
Talán fel sem fogjuk, de szívünk érzi,
Tudja, őrzi a titkot, ő érti…
Részem vagy, én a részed vagyok.
Ez a létező legcsodálatosabb dolog!
Mikor rájössz, csak egy fél vagy nélküle,
S igazán egész csak vele lehetsz, Tőle!
El akarod mondani, egy szóba gyűjtöd érzéseidet,
S halkan, de szikrázó szemekkel mondod: – Szeretlek!
6 hozzászólás
Így igaz 🙂 Aki szerelmes, tudja, miről beszélsz..
Kedves Doreen!
Nagyon szépen köszönöm! Csak magával ragadott…. 🙂
Üdv.:
Serafis
Szia!
Nagyon jóó! Őszinte és mégsem csöpög minden sor, tökéletes középút! Gratulálok hozzá és még sok szerelmesen eltöltött napot-hónapot-évet kívánok!=)
Üdv: Niké
Kedves Niké!
Nagyon szépen köszönöm, és remélem úgy lesz! Örülök, hogy olvastál.
Üdv.:
Serafis
Valóban: Nem… ehhez nem kell mit hozzátenni!
Így szép, így érzelmes…
Szeretettel: Kata
Nagyon szépen köszönöm. 🙂 Sajnos most a csend hónapjai köszöntöttek rám, de talán hamarosan újra kezembe veszem a tollat…
Üdvözlettel:
Serafis