Ennyi édes szó, minden pillanatban…
Azt hittem eddig mindez lehetetlen talán,
De rádöbbentem, hogy nem. S boldog lettem! Igazán!
Ha hazudsz is, oly jól teszed…
Nem árul el gyönyörű szemed.
Ha nem is mondasz igazat…
Naivan hiszem minden szavad.
Ha viszont mégis őszinte minden…
Minden szó…s ez az érzelem…
Áldom az eget, hogy Téged nekem adott,
S ezzel engem, kegyeibe fogadott.
Minden éjjel neved utolsó hang ajkamon…
Azt suttogom: Szeretlek nagyon!
Minden álmomban arcodat látom,
Nem is kell más ezen a világon!
3 hozzászólás
Szép szerelmes vers. Azért a szótagszámok hasonlóságára kicsit jobban figyelj.
Szerintem ez egy őszinte és nagyon szép vers ,teljesen jól áll neki a rendezetlenség:)
Köszönöm szépen :):)