Szeretlek kincsem, szeretlek
Hogy én mennyire szeretlek!
Oly édes zene fülemnek ez
Én is nagyon, forrón szeretlek!
Szeretsz, mert lökött vagyok,
A zöldszeművel viaskodok!
Kételyeimet eloszlatod,
Mikor két karodba fogsz!
Elég, ha szorosan átölelsz,
S számra apró csókot lehelsz!
Szerelmed ezzel átadod nekem
És megnyugtatod háborgó lelkem!
Ne félj, nem hagylak el sosem,
Hisz veled éltem eddig is életem!
Te vagy, ki szívemet lakja,
Te vagy, kinek szívemet adtam!
Éjjel őrized álmom, és ha rossz,
Megnyugtatsz simogatással!
Kapok tőled egy csókot,
Ezzel elűzöd a rossz álmot!
Minden reggel boldogan kelek,
Hisz, azzal ébredek, akit szeretek!
5 hozzászólás
Kedves Démon, nagyon sok érzés szenvedéj van a versedben. Ilyen a szerelem. Tetszett a versed, gratulálok.
nekem is tetszett, egyszerűen irsz a szerelemről, de mélyen!!!És ezt jo látni, pontosabban olvasni.
Köszönöm a hozzászólásotokat!
Hát így van ez kedves Vörös Démon:) ha az ember szerelemben él…
Versed elején még a féltékenység zöldszemű rémét említed, de a végére magad is nyugtázod, hogy boldog vagy:)
Irígylésre méltó állapot! Gratulálok:)
András
Köszönöm András.
Igazán annak örülnék, ha a zöldszemű végleg eltünne, de nem akar.
Üdv: Gabi