Táncolnék én,
hogyha hagynák,
napsugarat
kézen fognám.
Szellő szárnyán
bárány bodrán,
utazgatnánk
felhő fodrán.
Szivárvány lenne
a házunk,
sziporkázó
víg varázsunk,
örömre
huppanna bennünk,
az, akit mi
úgy szeretünk.
Táncolnék én,
hogyha hagynák,
napsugarat
kézen fognám.
Szellő szárnyán
bárány bodrán,
utazgatnánk
felhő fodrán.
Szivárvány lenne
a házunk,
sziporkázó
víg varázsunk,
örömre
huppanna bennünk,
az, akit mi
úgy szeretünk.
8 hozzászólás
Kedves Edit!
Kedves verset írtál arról, hogy mit szeretnél. Az elmélkedéshez tetted, de beillene a szerelmes versek közé is. Micsoda jó óhaj:
"Szivárvány lenne
a házunk,"
Egyszerű formában készült versed tetszett.
Úgy érzem azonban, hogy versed harmadik sorát: "napsugárat" javítanod kellene: pl. napsugarát vagy napsugarat szóra.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kata az észrevételedet. Sajnos elkerülte a figyelmemet, de javítottam.
Örülök, hogy tetszett.
❤
Edit
Tetszett, gratulálok 😊
Köszönöm Barnaby !
❤
Kedves Edit!
Napfényes és szivárványszínű – ezek ugrottak be nekem, versedet olvasva. Az egyetlen, emberi vonásra utaló, fájó nyom: "hogyha hagynák". És hát, persze a cím: "Szeretném…" Jelezve, hogy mindez vágy és ábránd, csupán a képzelet teheti meg a leírt utat. Pedig valóban, milyen jó volna…
Szeretettel: Laca 🙂
Laca olvasol bennem?
Szeretettel: Edit ❤
Nekem is tetszett! Miért feltételes módban?
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, Ica!
❤