mi az amit érzek
színekkel formákkal
elmondani Téged
ujjammal harmatba
firkálni mosolyod
kezemmel mohára
rendezni bajuszod
ég kékjébe mártott
ecsetemmel festeni
enyhén szürkés szemedet
majd eldobni az ecsetet
(halk szóval
alkonyba lehelni nevedet
s hunyt szemmel
arcomra képzelni tenyered)
6 hozzászólás
jó hangulatú vers, tetszik. Alex
Örülök, hogy tetszett, kedves Alex 🙂
Köszönöm.
Sokat beszélünk arról, hogy a szeretet kihalóban van, pedig nem így van, csak talán méltánytalanul keveset beszélünk, írunk róla, és kimondani sem mondjuk ki elégszer.
A versed határtalan szeretetről beszél és örülök, hogy ezt te, ki is mondod.
Ne sajnáljuk a szép szavakat a szeretteinktől, mert örömöt okoz nekik, és ha más nem is, ők megérdemlik.
Szia szusi!
Igen, igazad lehet…bennem most különösen "túlcsordul"…
Hiszen nagyon-nagyon-nagyon (13 év)hosszú magány után megleltem a másik felemet – és most sajnos beteg lett, és kórházban van :S
Köszönöm szépen az értékelést 🙂
Szeretettel: Éva
Kedves dreaming!
Természetesen a feltételes módban rajzolt versed jelen időt képvisel. Megfogalmaztad, de a megfogalmazás pillanat, mint mondtam a jelen életedben él.
Ez a szeretet s a szerelem tisztasága, amelyben a féltés, aggódás is jelen van, kimondva pedig gyógyító ereje van.
Gratulálok.
Szeretettel, Inda.
Művészlelkeknek valóban ilyen a vágyakozás a másik iránt, gondolatban, vagy más eszközökkel. A többiek számára ott a digitális fényképezőgép. 😀