Mikor fagyos lesz a szoba, s elnémul a száj,
S kimondhatatlan átok, ami szorongat s fáj,
Hogyha vélt s valós bűneid megnyomorítanak,
Avagy gőgös becsvággyal sarokba szorítanak,
Ne add fel, hiszen benned a menedék,
Ne játszd a sumák szánalmas szerepét!
Nem odaát, szívedben virul a csoda,
S csak arra vár, hogy szeress, ahogy még soha!
Érzékeid elutasítják az emberi tanácsot,
Mikor egyik piszkos ágyból a másikba ugrálsz.
Elérhetetlenek maradnak az önzetlen barátok,
Hogyha önsajnálatod fojtó medrében bujkálsz.
Pótszerhez nyúlnál, csakhogy ezúttal nincs hova,
Szeress, hisz szeretnek téged, s ne légy tétova!
Ne pazarold búra legjobb energiáid,
Ne hallgasd el többé az őszinte imáid;
Eljött a fordulat, ne érd be kevéssel,
Mától fogva, hidd el, egy Angyal vezérel!
Konok páncélját végre eldobja a szégyen,
Derűs napra ébredsz, ha legyőzöd a szélben.
Dalra fakadnak télen a madárkák,
Felengednek az oly szigorú tavak;
Erejét veszti a hiú csalárdság,
S mindenki hirdeti, szeretni szabad!
Hol táncra hív egy szempár, állj te is oda,
És éld át a szerelmet, ahogy még soha!
5 hozzászólás
Igazán szép verset írtál a szerelemről, telve van érzelemmel.
Nyilvánvaló, hogy valami kihozta belőled, hogy az érzést megörökítsd.
Utolsóelőtti szakasz első két sorának rímképletében a két szó: "energiáid" és "imáid" bár rímelnek, de erőltetett mindkét szó.
A helyedben lecserélném egyszerűbbre: energiád és imád szavakra.
Persze, a döntés a Tiéd.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Igazad van, tényleg "valami" hozta ki belőlem ezeket a gondolatokat, de én igazából a tapasztalatnak, a belső érésnek tulajdonítom ezt.
A rímpár valóban nem szerencsés, de most már nem változtatok rajtuk.ű
Köszönöm, hogy ismét itt jártál és megosztottad velem kedves véleményedet.
Kellemes ünnepeket kívánok.
Szeretettel:Tamás
Akár a szerelmesvers kategóriába is lehetne sorolni ezt a versed. Úgy vélem, hogy az első elolvasásom (mikor feltetted) és a mostani ismételt elolvasásom között nagy gondolati fejlődésen mentem keresztül a verssel kapcsolatban. Megértettem a lényegét. Nagyban javítja az átlagot a depressziós hangvételű verseid sokaságában, derűs, jövőképet tükröző és buzdító hangulatú. Szeretnék még sok ilyen hangulatú verset olvasni tőled. Üdv. Szilvi
Kedves Szilvia!
Régebben ugyan már megígértem a portál olvasóinak, hogy nem írok több szerelmes témájú verset, de ezt akkor még nem tartottam be. Most már azonban belülről is érzem, hogy ez volt a legutolsó ilyen írásom. A szerelmet átérezni kell, és nem versbe foglalni. Szerencsére itt több dologról van szó, mint pusztán szerelemről.
Az optimizmust, a derűs jövőképet más verseimben is megtalálhatod, nagyon kevés köztük a valóban depressziós, a vidámság hiánya csupán a jellememből adódik.
Üdv.:Tamás
Szia !
Elhatároztam ,hogy szabadidőm (ami nincs ! 🙂 ) feláldozva végig olvasom a verseidet, talán fejlődésed is követni tudom majd egyben.
Ezen gondolkodom miközben a mosolygós képed bámulom :
"vidámság hiánya csupán a jellememből adódik."
🙂
"A szerelmet átérezni kell, és nem versbe foglalni."
Ezt már gondolom azóta megint másképp gondolod…
Tisztelettel férfitársam előtt :
Patyolat.